Bizony az élet sokszor igazságtalan. Abban az esetben, ha nem ért egyet e kijelentés igazával, ez a cikk nem Önnek szól. Amennyiben viszont érzékeny és megértő emberként volt már része rossz párkapcsolatban, olvasson tovább, hátha sikerül némi vigasztalást nyernie e kollektív jelenségből, ami, hiszi vagy nem, nagyon is gyakori a társadalomban. Nos, egy ideális, utópisztikus világban, a párkapcsolatban a maximumot nyújtó, figyelmes, őszinte és rengeteg szeretetet adó fél körülbelül ugyanilyen társat érdemelne-, a tapasztalat mégis azt mutatja, a valóságban a legtöbbször épp az ellenkezője történik meg ezekkel a személyekkel, és olyan társat „fognak ki”, aki kihasználja a jóságukat.
A kérdés már csak az, hogy miért? A vonzás fordított törvénye léphet életbe, esetleg valamilyen pszichikai jelenség áll a rossz választás hátterében? Itt tulajdonképpen nem arról van szó, hogy az emocionális személy mazochista módon ragaszkodik a rosszhoz, épp ellenkezőleg: a narcisztikus, csak magára figyelő, önző ember az, aki alattomban „lecsap” az áldozatára, jelen esetben, a példánkban szereplő , pozitív tulajdonságokat felsorakoztató nőre vagy férfira.
Érdemes azzal tisztában lenni, hogy a narcisztikus személyiségzavarban leledző emberek roppant manipulatívak, így a kapcsolat elején könnyen elhitetik a másikkal, azt, amit szeretnének, sokszor olyan tulajdonságokról téve tanúbizonyságot, aminek igazából a híján vannak. A „turpisság” persze később kiderül – csak sajnos az a baj, hogy az esetek túlnyomó többségében túl későn, amikor a másik fél már visszafordíthatatlanul sérül. A kutatások bebizonyították, hogy a narcisztikus személyek azokat az embereket keresik, akik kitűnnek a tömegből a pozitivitásukkal és nagyon sikeresek valamiben. Mivel a személyiségzavarral küzdők elvárják, hogy minden helyzetben ők legyenek a középpontban, a másik pedig imádattal nézzen rájuk, egy idő után elkezdik leépíteni a társukat.
Ez a leépítés a kezdetben alig-alig érezhető, ha pedig a párkapcsolat pozitív személyiségű fele szerelmes, csak nagyon nehezen veszi észre, mi áll a háttérben. Az igazság viszont az, hogy hosszútávon ez a helyzet tarthatatlan. A kutatások arra is rávilágítottak, hogy két szcenárió lehetséges. Az optimista forgatókönyv szerint az érzékeny lelkű személy időben észreveszi, mi történik, és – bár nagy nehézségek árán- kilép a kapcsolatból. A másik, nem túl rózsás lehetőség, hogy a szóban forgó fél nem tud kilépni a toxikus viszonyból, megsérül az értékrendje, a személyisége. Ahhoz, hogy ez semmiképp se történhessen meg velünk, figyeljünk a jelekre, – és csak most, kivételesen- hallgassunk a kívülállókra, hiszen sok esetben a család vagy a közeli barátok azok, akik észreveszik a problémát.
