Az élet nem fenékig tejfel, halljuk gyakorta a nem túl eredeti mondást. Van azonban valami igazság ebben a kissé lelombozó hangulatú kijelentésben, különösen, ha az ember az egyetemi éveket a háta mögött tudva belecseppen a nagybetűs Életbe- és azzal szembesül, hogy bizony munkatapasztalat nélkül lehetetlen sikeresen megpályáznia az áhított állást. Azt tehát megállapíthatjuk, hogy az álláskereső élete nem csupán móka és kacagás – csak, hogy még egy igazán „kreatív” bölcs kifejezéssel éljünk-, hiszen tapasztalattal maximum csak diákmunka szintjén rendelkezik, így pedig nagyon nehéz jó munkát találni, ami nemcsak szakmába vág, de jól is fizet.
E cikk azoknak az álláskeresőknek szól, akik már-már hajlamosak a csüggedésre- olyan állásinterjú tippeket adunk ugyanis, amelyek sokszor próbáltak, s mint olyanok, a sikert is előre borítékolhatják. Az első és talán a legfontosabb tényezője a pozitív megítélésünknek, ha az interjú bizottság látja rajtunk az őszinteséget és a kreativitást.
Talán jó ötlet lehet olyan valakinek feltüntetni magunkat, akik nem vagyunk, sőt, úgy is megpróbálhatunk a munkaadó bizalmába férkőzni, hogy azokat a válaszokat adjuk a feltett kérdésekre, amelyekről joggal gondoljuk, hogy „bejövősek”- a későbbiekben azonban ezekre így is, úgy is fény derül. Szerepet nem lehet örökké játszani, sokkal jobban tesszük, ha a saját személyiségünk varázsával „kábítjuk” el a bizottságot. Arról nem is beszélve, hogy rajtunk kívül garantáltan lesznek sablon szöveggel válaszolók – rájuk senki sem emlékszik hosszútávon.
Az eredetiség, a meggyőző fellépés és az őszinteség azonban bombabiztos kombináció. Az álláskeresőtől valószínűleg a hiányosságaira is rákérdeznek az interjú során – itt se takargassuk a „szennyest”, hiszen azzal mindenki tisztában van, hogy nincs tökéletes ember. Abban az esetben viszont, ha a hibánk mellé a mondandónkhoz fűzzük azokat is a lépéseket, amelyeket a fejlődés érdekében szándékunkban áll megtenni, olyan személy benyomását kelthetjük, aki kellőképpen motivált, és a munkamoráljára sem lehet panasz.
Az álláskeresőn a bizonytalanságot a vizsgáztatók azonnal „kiszagolják”. Még abban az esetben is lépjünk fel határozottan, ha belül bizonytalannak érezzük magunkat – ha így teszünk, vonzó fényben tüntetjük fel a személyünket, mint leendő kolléga – hiszen a határozott embereknek a problémamegoldás és a kihívások teljesítése sem esik a nehezükre. A legtöbb álláskereső úgy érezheti, hogy mindenre igennel kell válaszolnia az interjú alatt. Az igazság az, hogy udvarias köntösbe bújtatva egész nyugodtan elmondhatjuk, ha a felkínált ajánlatban valami nem tetszik.
Nyilván nem az állásinterjún fogunk a fizetéssel ügyködni, de ha valami nem igazodik az elképzeléseinkhez, kérdezzünk rá az adott dologra. Apropó, kérdezés! Amennyiben valami nem világos, ne játsszuk el, hogy mindent értünk- kérdezzünk, amennyit csak kívánunk. Végül, de nem utolsó sorban álláskeresőként nem lehetünk elég felkészültek – nézzünk utána a lehető legalaposabban a cégnek, sőt, ha nagyon lámpalázasak vagyunk, előzőleg egy közeli barátunkkal akár kérdezz-feleleket is „játszhatunk”, szigorúan az interjúra szabottan. Az az álláskereső tehát, aki, bár nem rendelkezik elég szakmai tapasztalattal, viszont anyait-apait belead a személyes találkozóba, szinte már bizonyosan a zsebében érezheti az áhított „igen”-t.