Azok a mindenre elszánt személyek, akik végképp eldöntötték, a kezükbe veszik az irányítást, és végre megvalósítják a tökéletes alakról szőtt álmukat, sokszor kapják azt a tanácsot a céljaik eléréséért folytatott harc közben, hogy vacsorára már ne egyenek semmit. A „vacsorára semmit” elve annyira kinőtte magát, hogy már egész fogyókúrás metódusok épülnek a tematika köré – mi jelen cikkünkben annak jártunk utána, mennyire hatékony, ha valamikor a délután folyamán fogyasztjuk el az aznapi utolsó eledelünket. Egyébként a „vacsorára semmit” nem egy éppen aktuális hóbort- ez, kedves hölgyek és urak, a nagybetűs Életmódváltás.
Újabb trendi hóbort vagy örökös életmódváltás?
Szó sincs koplalásról, vagy önmagunk sanyargatásáról: itt a főszerepben a harmonikusan kialakított étkezés és napi ritmus áll, ami –spoiler alert- már rövidtávon hatékonyan befolyásolja a szervezetünk működését. Az alapszabály egyszerű, mint egy pohár friss víz: napközben ehetünk bármit – de tényleg szó szerint bármit-, viszont a mennyiségekre figyeljünk oda – este pedig már az égadta világon semmit ne fogyasszunk. Az alapelv egyszerű és nagyszerű – na de milyen következményei vannak rövid-, illetve hosszútávon? És mit is ehetünk napközben egész pontosan?
Reggelizzünk, mint egy igazi király!
Nos, a reggeliről sokan tartják úgy, hogy akkor jó, ha laktat – és nekik van igazuk. Mivel a reggeli a nap első étkezése, nem árt, ha jó alaposan „belakunk”, akár szénhidráttal is. Ám ez a szénhidrát legyen okos megfontolás tárgya. Ha nagy édesszájú hírében állunk, a joghurt, a zabkása és bármilyen gyümölcs –igen, a banán is- megteszi, ha nem kedveljük az édes ízeket, akkor a tojás bármilyen kivitelezési formája a tökéletes választás. Együnk, amennyi belénkfér, napközben úgyis lemozogjuk a bevitt kalóriamennyiséget, ha viszont nem vonjuk meg magunktól a bőséges reggelit, elkerülhetjük, hogy már tíz órakor farkaséhesek legyünk.
Engedjük el a fantáziánkat, ha ebédelni készülünk
Az ebéd is a kellemes étkezés jegyében telik, ha a „vacsorára semmit” módszernek szavaztunk bizalmat. Délben sem kell tehát visszafognunk magunkat, sem az ételek minőségét, sem a mennyiséget tekintve. Ajándékozzuk meg a testünket, és ne hagyjuk ki a fogások közül a desszertet sem. Ha már kezdjük úgy érezni, ez álmaink diétája, jó, ha figyelmeztetjük magunkat: ebéd után már semmit nem szabad enni. Ez elsőre igazán bizarrnak, sőt, félelmetesnek is tűnhet, ám a tapasztalat azt mutatja, csupán az első hét a nehéz.
Tervezés, tervezés, tervezés!
Egyébként is, érdemes a fokozatosság elvét követni: az első egy-két nap 5 órakor még nassolhatunk valamit, a következő napok folyamán az utolsó étkezés történjen 4 órakor, míg végül a cél legyen a 2 óra. A kulcs a jó minőségű, tápláló ételekben rejlik, ha azokat nem vonjuk meg magunktól, fokozatosan képesek leszünk átállni az új metódusra. Fontos! Óvakodjunk a zabálástól! Sajnos a tendencia azt mutatja, többen az éhségtől való félelmükben túleszik magukat az ebéd során, így nem, hogy fogyni nem fognak, de az alapos rosszullétet, sőt a kiadós gyomorrontást is előre borítékolhatják!
Bár valóban nem kell kicentizni a tányérunk tartalmát, maradjunk az ésszerűség korlatjai között. Egyébként ha két-háromórakor eszünk utoljára, jóval energikusabbak lehetünk, mint korábban, arról nem is beszélve, hogy a kilók szó szerint olvadni fognak rólunk. Ha előre felkészítjük a lelkünket és a szellemünket, lehetetlen, hogy a testünk ne állna rá az új „módira”. A tudatosság, a tápláló ételek okos beépítése és a kellő rugalmasság – akár ez is lehetne a „vacsorára semmit” fogyókúra hármas mottója.
