Folyamatos stressz, véget nem érő rohanás, megfelelési kényszer és bokros teendők egész garmadája. Abban az esetben, ha e nem túl pozitív jelenségek olvasása közben úgy gondolja, valamilyen amerikai nagyvállalat ügyvezető igazgatójáról beszélünk, hadd ábrándítsuk ki, és döbbentsük rá a valóságra: Önre (is) illik a jellemzés. Nem hiszi? Szkeptikusan csóválja a fejét? Álljon meg egy pillanatra, és gondolja végig egy átlagos munkanapját. Vegye sorra az ébredés pillanatától kezdve azokat a lépcsőfokokat, amelyek végig kell, hogy menjen, míg végre újra hazaérhet. Tetszik vagy nem, az állítás igaz: manapság mindenki stresszel, ami tulajdonképpen az iszonyatos megfelelési kényszer miatt alakul ki.
A stressz egyébként –bizonyos szigorú keretek között- még jól is jöhet, hiszen iszonyatosan erős motivációval rendelkezik, ösztönöz, és arra sarkall, hogy a komfortzónánkból kilépve nagy dolgokat hajtsunk végre. Abban az esetben viszont, ha stresszel kelünk és stresszel fekszünk, a szervezetünk egy idő után tiltakozni kezd, ami elsősorban az egészségünkre hat majd negatívan. Figyeljünk hát a testünk legapróbb rezdülésire is, és ha úgy érezzük, a bajok kezdenek krónikussá válni, azonnal tegyük meg a kellő lépéseket, és húzzuk visszább a gyeplőt. De mik is pontosan ezek a jelek?
Nos, a tapasztalat azt mutatja, a listavezető helyen az állandósult fejfájás áll. A migrén egy percet nem hagy nekünk arra, hogy boldogok és kiegyensúlyozottak lehessünk, sőt, az éjszakai pihenést is megkeseríti. Annak a személynek, akinek volt már „szerencséje” a krónikus fejfájáshoz, jól tudja, az olyan extra dolgok, mint a koncentrálás abszolút az elképzelhetetlen kategóriába tartozik, ám még az egyszerűbb tevékenységek is komoly erőfeszítést igényelnek a fejfájással küzdő embertől. Az, aki sokáig van stressznek kitéve, előbb-utóbb gyomorfájdalomra és emésztési nehézségekre fog panaszkodni. Gyakori az ilyen helyzetekben a székrekedés, vagy épp ellenkezőleg, a hasmenés. Sokan állítják, teljesen jogosan, hogy a rendszeres idegeskedés lecsökkenti az immunrendszer védekezőképességét, így védtelenebbé válunk a különféle megfázásos megbetegedésekkel szemben.
Ez a tendencia különösen az őszi-téli időszakban veszélyes, amikor egyébként is nyitottabbak vagyunk a vírusos fertőzések „elkapására”. A stresszes életmód és a kimerültség kéz a kézben jár. Mit jelent ez a gyakorlatban? Nos, azt, hogy még a legjobb napjainkon is fáradtak, ingerlékenyek és kedvetlenek leszünk, hiszen képtelenek vagyunk elengedni a bennünk dúló feszültséget. Végül, de nem utolsó sorban a szexuális életünk is megsínyli, ha sokáig elhanyagoljuk a megfelelő pihenést és feltöltődést. Bizony, kedvetlenül, fáradtan, fejfájástól gyötörve nincs az az ember, ki szívesen bújik oda a párjához egy kellemesen eltöltött pásztorórában reménykedve. Mi a teendő, ha tapasztaljuk magunkon az imént említett tüneteket? Nos, elsősorban a lazítás. Ha érezzük, rossz úton járunk, tudatosan és nagy erőfeszítéssel kell megváltoztatni az életmódunkat, nehogy a végén a kórházban kössünk ki az idegkimerültségtől szenvedve.
