A modern orvostudomány már jóval fejlettebb, mint néhány száz évvel ezelőtt. A régi időkben az emberek kifinomult eszközök és szakértelem hiányában a természet adottságait használták ki a beteg társiak gyógyítására. Ez legtöbbször a gyógynövények segítségével történt.
A gyógynövények hasznos addícióként szerepelhetnek egy gyógyítási folyamatban, azonban a mai orvoslás eszközeit nem helyettesítik a legkisebb mértékben sem. Komoly probléma esetén mindenképp forduljunk orvoshoz. Általában gyógynövénynek nevezzük mindazon növényeket, amelyeknek valamely részét az emberek – a bennük lévő hatóanyagok miatt – a hagyományok vagy az irodalmi adatok alapján, gyógyászati célokra használtak vagy használnak. A gyógynövények már több ezer éve jelen vannak az emberi gyógyászatban és már az ősi kultúrák is hasznosították őket valamilyen formában. Ősi kultúrákban elsősorban gyógynövényekkel gyógyítottak, több ezer gyógynövényt ismertek, melyet a modern tudomány kutatásaival igazolt. Vannak vadon termő és termesztett gyógynövények. A rómaiak termesztettek először, de az egyiptomi Ebers-papirusz i. e. 3500 körül, több mint 800 különböző gyógymódot ír le.
A gyógynövények rendkívül pozitív hatással voltak az emberi orvoslásra, hiszen nem egy mai gyógyszer hatóanyagai ezeken a növényeken alapulnak és azokból lettek kinyerve, majd tökéletesítve. A gyógynövények hatásai igen eltérőek lehetnek. Az alkaidok csoportjába tartozó mákgubó például bódító és fájdalomcsillapító hatással bír. Az illóolajok például emésztést serkentő, gyulladást gátló, ízesítő hatásúak. Ide tartozik például a fodormenta vagy az édeskömény.